Vers a viharral tomboLÓról.
Tombol vihar, s vele a ló,
Villám dördül, dobog patkó.
Az ég ezüst függönyében
Vágtázik a sötét éjben.
Izmai kirajzolódnak,
Szőrén megcsillan a Holdnak
Tört fénye, míg nyakán szalad
Bősz tajtéka, mint vad patak.
Sörényébe kapaszkodva
Száguld a szél vad morajjal.
A szürke ló felágaskodván
Nyerít egyet, majd tovaszáll.
Repül, akár a fergeteg,
Míg ezer vízcsepp lepereg.
A teste és lelke szabad,
Szerető szív, és mégis vad.
Diós Anita
Tombol vihar, s vele a ló,
Villám dördül, dobog patkó.
Az ég ezüst függönyében
Vágtázik a sötét éjben.
Izmai kirajzolódnak,
Szőrén megcsillan a Holdnak
Tört fénye, míg nyakán szalad
Bősz tajtéka, mint vad patak.
Sörényébe kapaszkodva
Száguld a szél vad morajjal.
A szürke ló felágaskodván
Nyerít egyet, majd tovaszáll.
Repül, akár a fergeteg,
Míg ezer vízcsepp lepereg.
A teste és lelke szabad,
Szerető szív, és mégis vad.
Diós Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése