Kormorán A lovak álma

Kormorán  A lovak álma

Lovak álma a szabadság.
Zabla nélkül élni.
Vágtatni a pusztában,
a széllel szembe nézni.
A lovak álma az igazság.
Adni, sose kérni!
Nem rohanni a semmiért –
ellátni a célig!
A lovak álma a család.
Csikókkal együtt lépni.
Mutatni nekik az életet,
a múltról mesélni.
A lovak álma a csillagok,
mindig jobbat remélni.
Hol valaha volt a Föld,
oda visszatérni.

A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.


A lovak álma nagy vihar,
mely rendet teremt végleg.
Dörgő villámok után,
élet lesz az élet.
A lovak álma a szenvedély,
a bot nélküli élet.
Ki tudja, mi a szeretet,
náluk mindent elérhet!
A lovak álma egy hely,
hol az utak összeérnek.
Hova gyűlik sok ember,
s égig szól az ének.
A lovak álma egy istálló,
oda fáradtan betérni,
egy simogatás attól,
ki a lovak álmát érti.

A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.

Ady Endre AZ ELTÉVEDT LOVAS

Ady Endre  AZ ELTÉVEDT LOVAS

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kísértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a dombkerítéses sikon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Ady Endre - Új s új lovat
Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hu útra-kelot,
Hogy sóbálvánnyá ne meredjek
Mai csodák elott.
Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.
Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.
A nagy Nyíl kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.
A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, míg csak van ember,
Megállni nem lehet.
A nagy Nyíl az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.
Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.
Élet s Halál együtt-mérendok
S akit a nagy Nyíl útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.
Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.
Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Elobbre és tovább.
A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.

HANGOSVERS LETÖLTÉS

Demjén Ferenc A lelkünk most is vágtat

Demjén Ferenc 
A lelkünk most is vágtat

A lelkünk addig vágtat míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég
Száz lóerő sem elég
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra, s repülj!

Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év
Sokszor előre mentünk, de még többször hátrafelé
Lassanként mégis itt vagyunk, s csak egy irányba hajthatunk
Mert a kétfelé hajtott szekér sehova sem ér

Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár
És ezernyi csodával vár

A lelkünk addig vágtat míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég
Száz lóerő sem elég
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra, s repülj!

Egy táltos, ha vágtat kinyitja mind tiszta szemét
Orrában érzi a szabadság üzenetét
Merről a szél fúj, arra megy, nem állja útját völgy, se hegy
Nem állna meg semmiért, és haza is ér

Nem kell, hogy száguldj, kell még a tegnap, hogy holnapot láss
Nem baj, hogy álmodod, a csodaszarvas még előtted jár
És ezernyi csodával vár

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég
Száz lóerő sem elég
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra, s repülj!

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak
A lelkünk most is vágtat...

A lelkünk addig vágtat, míg hajtanak a vágyak
De, hogy mindent láss, miről álmodsz rég
Száz lóerő sem elég
A lelkünk arra vágtat, hova hajtanak a vágyak
Ahol győz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra, s repülj!

A lelkünk most is vágtat