"Mint a soká pihenő jászolnál abrakozott mén,
féke szakítva ha nagy dobogással a síkra iramlik,
mert megszokta a tiszta folyó habjában a fürdést,
büszkén tartja fejét, magasan, körülötte sörénye
repdes a marja fölött, és ő, jól tudva milyen szép,
könnyen emelgeti térdét, száll a szokott legelőkhöz."
féke szakítva ha nagy dobogással a síkra iramlik,
mert megszokta a tiszta folyó habjában a fürdést,
büszkén tartja fejét, magasan, körülötte sörénye
repdes a marja fölött, és ő, jól tudva milyen szép,
könnyen emelgeti térdét, száll a szokott legelőkhöz."
(Homérosz: Iliász)
