Lebeg a ló

"Lebeg a ló a könnyű tánctol,
Kantártalan, vadul viháncol.
Ezer bitang ló egy csapatban,
Sörényük és farkuk gomolyba,
Orruk a kín nem torzította,
Szájuk nem marta zabola,
Lábuk se fájt a vaskapocstól,
Nem érte hátuk bot vagy ostor.
Puszták ezer bitang lova,
Szélnél vadabb és mind szabad,
Mint habzó tengeren a hab."

Byron

Vers a viharral tomboLÓról.

Vers a viharral tomboLÓról.

Tombol vihar, s vele a ló,
Villám dördül, dobog patkó.
Az ég ezüst függönyében
Vágtázik a sötét éjben.

Izmai kirajzolódnak,
Szőrén megcsillan a Holdnak
Tört fénye, míg nyakán szalad
Bősz tajtéka, mint vad patak.

Sörényébe kapaszkodva
Száguld a szél vad morajjal.
A szürke ló felágaskodván
Nyerít egyet, majd tovaszáll.

Repül, akár a fergeteg,
Míg ezer vízcsepp lepereg.
A teste és lelke szabad,
Szerető szív, és mégis vad.

Diós Anita

Hátán ülve

Hátán ülve elrepülnek gondjaid,
Hátán ülve szívfájdalmad megszökik,
Hátán ülve magányod elvándorol,
Hátán ülve végre érzed: valakihez tartozol!
Hátán ülve a szabadság szárnya hív,
Hátán ülve boldogsággal telik meg minden szív,
Hátán ülve felragyog az azúr ég,
Hátán ülve megérted, hogy a világ csak Velük szép!

Pintér Zoltán Lovam hátán

Pintér Zoltán

Lovam hátán

Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok,

Nesszenések madárdallam
Ág reccsen a friss avarban,
Lovam ugrik elszalad
Elröpít egy perc alatt,

Vágtass vágtass sebesen
Repíts át a kék egen,
Sörényedbe kapaszkodva
Ráugrunk a csilagokra,

Nyereg nélkül szőrén ülök
Úgy pörög, hogy elszédülök,
Felhők között nem is látom
Hová viszel jóbarátom,

Napkorong az uticél
Oda engem ne vigyél,
Megéget az minket nyomban
És az álom lángra lobban,

Menjünk inkább le a Földre
Harmatos friss legelőre,
Fűbe fekszem álmodom
Enyém vagy szép táltosom

.

Gyöngyvirág Álomlátás

Gyöngyvirág
Álomlátás

Lovam szemében álmot látok.
S az álomban önmagam.
Sötéten tátongó ösvényen járok,
Lidérc árnyak közt magányosan.
Lábam előtt bánatkígyó tekeredik,
Az utat előttem könnyeim öntözik.
Lassan lépek, óvatosan, s hirtelen
Alattam a föld megroggyan.
Dörögnek, dübörögnek évszázados kövek,
Villám cikázik, fuvallat borzolja végig a földet.
Félreugrok, s körvonalát látom meg egy lónak.
Nemes, büszke állat, patái szikrát szórnak.
Nyereg, s zabla nélkül utánam vágtat,
Szemében ígéret, s határtalan bánat.
Hozzá lépek némán, simogató kézzel,
Szívemben új célokkal, s megújult reménnyel.
Megtaláltuk egymást, közös útra leltünk.
Végre megnyugvást lelt hánykolódó lelkünk.

 

 

Gyöngyvirág Lovam szemében

Gyöngyvirág
Lovam szemében

Lovam szemében tükröt látok,
S a tükörben önmagam.
Lovam nyergében szabadságot érzek,
széllel szárnyalok boldogan.
Valami furcsa érzés űz hozzád,
ősi vágy, melynek nem lelem okát.
Talán egy régi vétek vár jóvátételre,
s azért hajt az érzés újra, s újra nyergedbe?

Valamikor réges régen, félelmetes, sötét éjjen,
lehet , hogy én is rád vadásztam.
Nyíllal kezemben, bozót rejtekében prédára vártam.
Az íj megfeszült, a nyíl kipattant,
s a könyörtelen vas átdöfte nemes nyakadat.
Ott feküdtél megadóan, vérző sebeiddel,
nem mozdultál, csak néztél rám vádló szemekkel.

Könyörgésed akkor nem értettem, mert nem éreztem mást,
csak a győztes vérgőzös diadalát.
Ki tudja, hogy melyik életemből való ez a történet,
Mikor nyílvesszőm megölte valamelyik ősödet.
Most itt vagyok újra, hogy szemedbe nézzek,
de már fegyvertelenül, s most én kérek:

Engedd jóvátennem a régi vétkem,
hogy ne kelljen szégyenkezve szemedbe néznem.
Fogadj hát el engem, hajdani vadászod,
hogy megtörjük együtt az ősi átkot.

Kormorán A lovak álma

Kormorán  A lovak álma

Lovak álma a szabadság.
Zabla nélkül élni.
Vágtatni a pusztában,
a széllel szembe nézni.
A lovak álma az igazság.
Adni, sose kérni!
Nem rohanni a semmiért –
ellátni a célig!
A lovak álma a család.
Csikókkal együtt lépni.
Mutatni nekik az életet,
a múltról mesélni.
A lovak álma a csillagok,
mindig jobbat remélni.
Hol valaha volt a Föld,
oda visszatérni.

A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.


A lovak álma nagy vihar,
mely rendet teremt végleg.
Dörgő villámok után,
élet lesz az élet.
A lovak álma a szenvedély,
a bot nélküli élet.
Ki tudja, mi a szeretet,
náluk mindent elérhet!
A lovak álma egy hely,
hol az utak összeérnek.
Hova gyűlik sok ember,
s égig szól az ének.
A lovak álma egy istálló,
oda fáradtan betérni,
egy simogatás attól,
ki a lovak álmát érti.

A lovak álma nem eladó,
a szemük beszédes.
Féljen, aki ellenáll,
ha megindul a ménes.

Ady Endre AZ ELTÉVEDT LOVAS

Ady Endre  AZ ELTÉVEDT LOVAS

Vak ügetését hallani
Eltévedt, hajdani lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Hol foltokban imitt-amott
Ős sűrűből bozót rekedt meg,
Most hirtelen téli mesék
Rémei kielevenednek.
Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta.
Kísértetes nálunk az Ősz
S fogyatkozott számú az ember:
S a dombkerítéses sikon
Köd-gubában jár a November.
Erdővel, náddal pőre sík
Benőtteti hirtelen, újra
Novemberes, ködös magát
Mult századok ködébe bújva.
Csupa vérzés, csupa titok,
Csupa nyomások, csupa ősök,
Csupa erdők és nádasok,
Csupa hajdani eszelősök.
Hajdani, eltévedt utas
Vág neki új hináru utnak,
De nincsen fény, nincs lámpa-láng
És hírük sincsen a faluknak.
Alusznak némán a faluk,
Multat álmodván dideregve
S a köd-bozótból kirohan
Ordas, bölény s nagymérgü medve.
Vak ügetését hallani
Hajdani, eltévedt lovasnak,
Volt erdők és ó-nádasok
Láncolt lelkei riadoznak.
Ady Endre - Új s új lovat
Segítsd meg, Isten, új lovaddal
A régi, hu útra-kelot,
Hogy sóbálvánnyá ne meredjek
Mai csodák elott.
Az Irgalmatlant küldd társamnak,
A rohanó, büszke hevet
S az emberségem ezután már
Legyen kegyetlenebb.
Ne rendeld romló nyájaidnak
Sorsa alá a sorsomat,
Az embered, ha nem ma-ember,
Kapjon új s új lovat.
A nagy Nyíl kilövi alóla
Kegyelmed egy-egy szép lovát,
De ültesd szebb lóra az embert,
Hadd vágtasson tovább.
A végesség: halhatatlanság
S csak a Máé a rettenet,
Az Embernek, míg csak van ember,
Megállni nem lehet.
A nagy Nyíl az útját kiszabta,
Teljes és nyugodt mámorok
Célját áhíttatja süvöltve,
Míg a Föld háborog.
Változat és Halál adódtak
Belül egy-egy gyarló körön,
De várja az Embert víg célja:
Piros, tartós öröm.
Élet s Halál együtt-mérendok
S akit a nagy Nyíl útja bánt,
Hadd, óh, Uram, szépülten futni,
Megérkezett gyanánt.
Boldogíts, hogy a nagy Nyíl útján
Megállás nélkül az Öröm
Álmát álmodhassam magamba
Minden mértföld-kövön.
Riadó, szennyes, kerge nyájak
Ne állítsák meg új lovát
Emberednek, hogy hadd nyargaljon
Elobbre és tovább.
A nagy Nyíl útján, meg nem állva,
Hitesen és szerelmesen,
Förtelmeit egy rövid Mának
Nézze túl a szemem.

HANGOSVERS LETÖLTÉS